Koncert
- életképek unplugged -

Színpad és nézőtér

virágzó orgonák illatának lágy hangján
szól hozzám az este

mély lélegzettel fülelem e halk harmóniát

aszfalton kopogó cipő
autók durmoló kereke

beszédfoszlányok csapják meg a fülem

sóhajom szerteszáll e zajban
eremben surran a vér
nagyon halkan

nagyon halkan


Hangolás

villám tereli
fellegek kórusát

dörren a levegő

fák levelén
megzizzen az eső

cseppekben tisztul a hang

hangos zenebona
elszáll a szélben

majd néma csend
a mélysötét éjben


Előjegyzés

Mikor felkel a nap
Az első napsugár hangja
Megtöri a csendet

A második terce
Szólal meg egy percre

Követi
Harmadik negyedik
És zeng az akkord

Ötödik hatodik hetedik
A hangközöket keverik

Nyolc kilenc tíz
Olyan hangos
Párálni kezd a víz

Tizenegy tizenkettő
Nyárvidáman zeng az idő

E hatalmas hangzavarban
Megmosom arcom
A napsugarakban


Felütés

zengő bongó
kicsi dongó
ahogy szállong a szél
úgy veszi át
az ő ritmusát
együtt cipelik
fák susogását
gyermekek
harsány kacagását
napsugár halkan
szól a dallam
majd erősödő
viadalban
úgy tör elő
akár az érzés
hogy
szabad vagyok
nem kérdés
hát kiáltok
kiáltok!
barátaim
még
mire vártok?
szaladjatok velem
ki a rétre
s csodálkozzatok
e földi létre


Szünet

Mikor két szem összeér
Megszólal az csend a végtelen kerengő
S az izgalom pillanatában
Elnémul az idő


Kadenciák

Hallottad már
könnycsepp gördülésének vékony hangját?
didergő félelmed reszkető szavát?
Érezted már
nehéz lelked mély basszusát?

Odafigyeltél rá,
mit suttog a szíved?

Add a kezed
add a kezed

s figyeld csak

puha hajad hogyan serceg
mikor simogatom fejed

illatos bőröd hogy válaszol
mikor a szám kérdőn csókol

nyílt tenyered hogyan játszik
ha hátamon zongorázik

hogy pendül a levegő húrja
mikor azt súgom
szeretkezzünk újra
meg újra...


Kitartott negyed

Csend. Csend! Csak ne lenne itt ilyen csend!
Szűk torokkal sípolom az elnémult dalt.
Hova lett a harmónia mely összeköti lelkünk Kedvesem?
Egyetlen hangjegyként hogy szólaltassam meg a kart?


Záróakkord

A szív első dobbanása -
életünk ritmusában
lüktetni kezd az ér

A tüdő első szippantása -
sejtjeinkben zeng
összes sóhajunk
táplálékaként

törékeny testünk
erősödik e dalban

de életünk során
nem hallgatunk rá a zajban

pedig ott van bennünk

s ha kicsit is odafigyelünk
újra felfedezhetjük
e melegen ölelő
lágy melódiát

test
lélek
sors
és élet

s mikor meghallod
más emberek dalát
az adja
a pentatóniát